Félig jóllakva

Hivatalos karácsonyi napok utolsó percei, úgyhogy szabadságközi értékelés.

Mi volt az eredeti menüsor?

http://matebarbarablog.blogspot.hu/2012/12/habzsidozsi-indul.html

Rövd értékelések:

Előétel: Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol

• Tökéletesen alkalmas a kezdéshez, tízoldalas finom falatkák, mind rögtön érthető, de karakteresen más és más íz. Mindegyik egy-két személyes kis mikrodráma - egyszerűek, de emlékezetesek. Bármikor letehető és folytatható. Időnként nagyon fájó, néha odakacsintósan szentimentális és mindig nagyon francia. Szeretni fogom ezt a nőt.

 Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

• Nem tudtam belekezdeni, mert a párom anyukája elkezdte olvasni. Jó látni, hogy majd hetven évesen bátran elkezd új könyveket. Múltkor Az alapítványt olvasta el nálunk és határozottan élvezte.

 Ugron-Meskó: Szerelemféltők

• Ez volt az igazi ajándékkönyv. Egy nap és egy fél éjszaka. Nem gondoltam volna, hogy ennyire azt kapom tőle, amiért választottam: a levelezés örömét. Ami a visszafogottságról, a kivárásról, a mérlegelésról szól. Óvatos lépések és félreértések, novellákba költött félelmek és fantáziák. És az imádnivaló bátorság: férfi és nő párbeszédét szeretnénk bemutatni? Akkor írjon egy férfi és egy nő! Istenem, de jó ez az egyszerű megoldás - nekem szinte alázatnak tűnik! Köszönöm, olvasóként köszönöm.

Roslund & Hellström: Három másodperc

• No, ezt bebuktam. Valahol ötven oldal táján rájöttem, hogy nem érdekel. Nem érdekel a sztori, nem érdekelnek a karakterek.

Viszont ma délután hamm, bekaptam: John Grisham: Theodore Bonn, a kölyökügyvéd

• Ezt Eszter lányom kapta, "ifjúsági thriller". Grisham jó író. Itt vannak jó karakterek, élvezettel lehet olvasni. és közben 8fránya emerikai pragmatizmus) elmagyarázzák az igazságszolgáltatás működését, a jelzálogkölcsön és a személyes csőd jelentését, beszélnek az állatok és az illegális bevándorlók jogairól. Nem tudom, Esztert is leköti-e, nekem kimondottan érdekes volt. Nem krimiként, hanem ügyes kis ismeretterjesztőként. De lehet, hogy fiatalnak túl didaktikus.

"Egy este, amikor gyönyörű kertjében sétálgatott, és a világító bogarakta nézte, a tücskök muzsikáját, a békák kórusát hallgatta, Szájemón véletlenül benézett a felesége ablakán.
Felesége és kedvenc ágyasa a gó-tábla előtt ült, játszottak. Szájemón elgéedetten látta, hogy a két nő békében, vidáman megfér egymással, ám megdöbbent, amikor észrevette, hogy kibontott hajuk tincsei felelemlkednek, és kígyókká válva küzdenek egymással.
(...)De nem, közelről már világosan látta, hogy mi történik. A két nő mosolyogva tologatták a korongokat a gó-táblán, udvariasan beszélgettek, de eközben kígyóvá vált hajtincseik ádázul harapták, marták egymást. Szájemón ebből egyből megértette, hogy a két nő, a látszat ellenére úgy gyűlöli egymást, hogy férfi azt fel sem foghatja.
Szájemón nyugtalanná vált. (...) Egész éjjel töprengett, végül úgy döntött, hogy ennek az áldatlan állapotnak úgy vethet véget, ha elmenekül a gyűlölködés fészkéből. (...) Hova is mehetett volna máshova, mint a sógunhoz.
-Nagyuram, légy kegyes hozzám, és engedd meg, hogy ismét harcoljak!" Ezt az uram olvasta fel reggeli kávé közben Kicune: A szamuráj erényei (Itó könyve)-ből.

Mi van most soron? Egy gyönyörű, okos műelemző könyvecske. 20 alkotás az Edo-korszakból Szato Tomokov: A japán művészet albumában

Beigli, pulyka, kisregény - karácsonyi fejtömés

Tegnap még projekttervezés - ma pedig adventi ellágyulás?

A karácsonyi készülődés átállást segítő menüpontja, hogy beszerzem az ünnepek alatt elolvasandó könyveimet is. Mások világaival töltekezve sétálok bele az ünnepekbe.Karácsony másnapján pedig, amikor úgyis csak a semmittevésre vágyunk és még mindig nagyon hamar sötétedik, bevackolni a kanapéra az olvasólámpa alá egy könyvvel, hideg sülttel és vörösborral; a lányok a kanapé másik felén hasonlóan, csak süteménnyel felszerelkezve... maga a béke.

Összeállt a karácsonyi menü. Könnyű, nehéz, fanyar és édes vegyesen. Köszönöm Andinak az etyeki könyvtárból a segítséget!

Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol

• ...mert úgy kezdődött az ajánlója, hogy "Azt mondta, csak egyet kérek tőled. Hadd szagoljalak meg." Egy szót sem olvastam tovább, máris kiválasztottam. Bikának kötelező.

Selma Lagerlöf: A császár

• Andi ajánlására, mert "azt hiszik, csak a Nils Holgersönt írta, pedig Nobel-díjas írónő

Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

• ugyancsak könyvtárosi ajánlásra, erdélyi főnemesi retyeruty (sic!) sztorijaira fűzött, folymatos evéssel fűszerezett regény. Mi más legyen karácsonykor?

Ugron-Meskó: Szerelemféltők

• ...mert ezt is a kezembe adták, ha már az előzőt nem raktam vissza. Levélregény... szeretek levelezni. Az a régi fajta volt az igazi, amikor izgulhattál, mikor jön a postás... milyen 5 soros választ kapsz az 5-10 oldalas szösszeneteidre életről, világról, zenéről, szerelemről. Az emil más, a klaviatúra nem toll, rágcsálni sem lehet; a képernyő nem papír az íróasztalodon megvilágítva a kedvenc olvasólámpáddal - de azért a gondolkodás és az izgalom öröme megmaradt.

Roslund & Hellström: Három másodperc

• ...mert egy krimi is kell  a semmitevés mellé. Svéd. Mi más. A tetovált lány óta tudjuk, hogy Svédországban bűn az élet. Csak nagyon vastag. Ráérnek ott az emberek. Na jó, most én is.

Kicune: A szamuráj erényei (Itó könyve)

• Az uramnak. Japán rövid példatörténetek harcosoknak bátroságról együttérzésről, tisztességről etc. Gondolom, valamikor régről, de ez nincs benne a könyvben. Még az is lehet, hogy én is beleolvasok, mondjuk a "Teamester és a gyilkos"-t.

na és most megyek, és elkezdek átállni.

Összedobált szavak

A Digitális Strory Telling tréningen volt egy gyakorlat. Összedobáltunk néhány szót és kaptunk 5-10 percet, hogy írjunk belőle egy történetet. Ez sikerült. Megszerettem. Így utólag olvasva talán a Dunáról szól, talán nem.



Torobola: Ködös reggel III. (indafotó)

Ködös reggeleken nem szeretem a Dunát. Ahogy lustán, nemtörődöm módon ásítozik a város közepén. Közönyös-szürkén folyik a házak és romtelkek között. Mi ott zsizsegünk és brümmögünk körülötte és ő meg annyit sem mond: „Fapapucs”.

És én minden ködös reggel sóvárogva nézem. Könyörgöm a szeretetéért, egy nekem szóló csillogásáért. Aztán dühössé válok. Ütném, de a vizet nem lehet megütni. Marasztalnám, de ami folyton csak érkezik és elmegy, nem lehet azt mondani, hogy „Maradjál!”. Ne folyó legyen, hanem száraz lábbal járható életút…?

Nem, a Dunát nem lehet megállítani.

(kép forrása: http://indafoto.hu/torobala/image/8122213-62580162/gyujtemeny/7)

A francia, aki épp szerelembe esik

Ez egy könyvajánló. Még csak a felénél tartok. Épp ezt az oldalt olvasom.

..."Sing úrban felmerült a kérdés, hogy vajon szerencsés-e  önnel pont a mai napon egy ilyen horderejű üzletről tárgyalni...""De hát miért, mi a gond?" A kínai felé fordultam, hogy megnyugtassam. Idióta módon felvettem a főnökarcomat és kivillantottam a magabiztos French manager mosolyt. Elég nevetséges lehetett...Szemben a pasassal, aki egyre jobban szórakozott... Nagyon jól érezte magát, a szeme úgy elkeskenyedett, hogy el is tűnt. "Valami hülyeséget mondtam?" "Nem, dehogyis." "Akkor maga mondott valami hülyeséget?" "Nem, dehogyis! Éppen elég volt fordítani a maga hadarását!" (...) "Sing úr azt mondja, hogy ön... ööö... nem elég összeszedett, mert éppen most esik szerelembe, és Singh úr nem kíván egy olyan franciával tárgyalni, aki épp szerelembe esik. Azt mondja, túl kockázatos."...

 

Úgyhogy most kinyittattam egy üveg oportót, töltök magamnak egy pohárral és megtudom, mi lesz a folytatás.
Anna Gavalda Szerettem őt című könyve igazi egydélutános kamaradarab. Könnyen olvasható párbeszédes stílusban megírva, "akármelyikünk mondhatná" nyelvezeten. Talán egy nőről szól, akit két hete hagyott ott a férje, talán az apósáról, akivel kiúttalanságában egyre hosszabb beszélgetéseket folytat, talán másról... nem tudom, még a felénél járok. Kicsit közhelyes, de éppen ezért kellemesen ismerős - eső és pohár bor mellé pont jó lesz. És ez nem kevés. Pont ilyet kértem a könyvtárban. Grecsó Krisztián után jár egy kis pihenő, bár nyulván Anna is tartogathat még meglepetéseket.

Megyek is olvasni.

"Tó vagyok"

Október első esős vasárnap délutánja. Ritkánlátott és nagyon szeretett barátommal csetelünk – talán a szürkület okozta elcsendesédés miatt életről, önismeretről, megismerhetőségről. Sokszor különböző a véleményünk, mi magunk is különbözőek vagyunk. Élvezzük egymás gondolatainak megértését vagy éppen a félreértésekből elinduló új gondolatokat. A csetelés után 1 órával kapok egy fájlt – a lentebb látható szófelhő van benne. A beszélgetés szavainak kaotikus esszenciája. Ez a beszélgetés és szófelhő (vagy talán szótó) indította el gondolataimat. És lettem tóvá én magam is.

Egy tó. Ez vagy. Képzeld el, hogy egy tó vagy. Van szélted, hosszod – ez kívülről is látszik. Van mélységed és sekélységed, saját belső világod – ezt csak az ismerheti meg, aki beléd kerül.

Kívülről hat rád a hideg, a szél, a napsütés. Reagálsz: változik a színed, a hőfokod; felszíned hol hullámokat vet, hol tükörsimán csillog. Van, hogy csábítóan friss vagy; van, hogy kiszáradsz – és van, a sokáig tartó eseménytelen melegben poshadt-állottá válik rezzenéstelen vized. Ezt látják kívülről belőled. A sokféleséget a felszínedben és a kiterjedtségedben. Reagálsz a külvilágra és a külvilág is reagál rád.

De a mélységed kívülről titok marad. A felszín alatti világodat nem lehet látni. Az ott levő életet, ami egy folyamatosan változó, folyamatosan önmaga egyensúlyát, túlélését kereső világ. Ahol minden pillanatban változik valami – és amiben mégis van egy folyamatos állandóság, amíg csak létezik. A benne levő részek egymással kapcsolódnak, megerősödnek, elhalnak, új részek alakulnak ki… - mindig történik valami, ami egyszerre van egymással kapcsolatban, és ami minden részében sohasem kontrollálható. Egy olyan világ, ami ha kétszeresére duzzad vagy tócsányira szűkül – lényegét tekintve mindig ugyanaz lesz.

Ki vagy? Milyen vagy? Kívülről látni sokszor könnyebb. Legalábbis könnyebb látni a sekélységeidet – azokat a helyeket, amiknek az alját mások is érzékelhetik. Ahova nem félnek bemenni, ahol biztonságban érzehetik magukat – tudják, hova lépnek.

És könnyű látni és használni azokat a részeinket, amiket felcímkézünk, sőt hirdetünk: „Gyere, itt meleg homokon pihenhetsz!”; „Gyere, itt izgalmak várnak rád!”, „Gyere, itt adok a halaimból neked!” És jönnek. Jönnek azok az emberek, akiket hívogatsz kikötőiddel, partjaiddal, csillogó halaiddal. Van, hogy hálás látogatóként távoznak; van, hogy hosszabb-rövidebb időre lakóddá válnak; van, hogy szemetelő csürheként távoznak romokat hagyva maguk után. Pedig mindegyiket te hívtad.

Persze vannak, akik úgy is belédgázolnak, hogy nem hívtad és nem is nézik, mi vár rájuk. Bátrak? Kíváncsiak? Vagy éppen érzéketlenek? Tudnak és szeretnek úszni ismeretlen tavakban? Vágynak rád minden következménnyel együtt? Ki tudhatja, mit tesznek veled. Ki tudja, mit teszel te velük.

Néha megpróbáljuk megismerni a tavat, ami vagyunk – beleereszkedünk saját magunkba. A tudat néha lebegve, kis pipával néz önmagába könnyed felszínességgel. Örömmel ámul a felfedezett érdekességeken és megijed a mélység árnyaitól. Máskor mindenttudó kutatóhajóval próbálja feltérképezni a legmélyebb árkokat, rávilágít ősi rétegekben úszkáló sosemlátott élőlényeidre. Jegyez, vizsgál, begyűjt és felszínre hoz – felboncol, tenyészt, megmagyaráz, kiállít. Hajt bennünket a kíváncsiság, a vágy a megértésre és a félelem az ismeretlentől. Miközben tudjuk, óh, mennyire tudjuk, hogy itt nincs végsőválasz. Nincsenek részekből összerakott, képletté formálható igazságok. Mi magunk vagyunk a tó, az örökké változó és mégis állandó. Nem úszni kell önmagunkban, hanem megélni a létünket.

Egy tó vagy, akinek a tomboló orkánban is van csendesen ringó szeglete. Aki a sima felszín alatt is vibrálóan él. Aki behív magába másokat. Aki soha senkit nem tart meg magának örökké. Akinek a részei önmagukért és egymásért küzdenek, hol segítve, hol pusztítva téged. Aki hidegből-melegből, hullámzó energiából áll. Aki állandóságában is örökké változó.


Szakmai blogjaim: http://ascon.hu/tag/mate-barbara/

Erdős Virág: Szóljatok légyszi

szóljatok légyszi

a fővárosnak meg a vidéknek
szóljatok légyszi a budiknak is meg a bidéknek zöldeknek liláknak kicsiknek nagyoknak közepeseknek
szóljatok légyszi az átlagnak is meg a legeslegeknek
szóljatok légyszi a moháknak zuzmóknak harasztoknak nagyokat álmodó szegény kis átbaszott parasztoknak
szóljatok légyszi a csúnyáknak is meg a szépeknek kirúgott mankóknak lesajnált kerekesszékeknek dunának tiszának zagyvarékasnál a zagyvának
szóljatok légyszi az uzsira csomagolt hagymának szilinek szabinak reninek roninak rolinak
szóljatok légyszi a kőbányán kigyulladt trolinak buta kis tyúkoknak régmúlton kérődző marháknak tegnapról félretett maradék akciós farhátnak
szóljatok légyszi a bennetek lakozó szörnyeknek elfojtott vágyaknak eladogatott könyveknek kizökkent időnek szédítő tempóban illanó mának
szóljatok légyszi a feltöltő-kártyás villanyórának kigazolt árkoknak szomorú leltári kaszáknak
szóljatok légyszi a birkáknak is meg a faszáknak lötyögő küllőnek rendetlen fityegő prizmának
szóljatok légyszi a helyszínen eljáró gizdának cicázó tollaknak száz éve kuncogó krajcárnak
szóljatok légyszi a tájegység igazi arcának jövőnek menőnek boldogtalannak és boldognak
szóljatok légyszi a kirendelt eseti gondnoknak kettétört ropinak négyfelé kockázott sportszeletnek
szóljatok légyszi a szertárban rohadó sportszereknek
szóljatok légyszi a kezdettől büntiben levőknek félretolt asztalnál műanyagtányérból evőknek naponta százszor a közkútra kijáró korsónak
szóljatok légyszi az orrotok alá tolt borsónak adynak mikszáthnak móricznak is meg a rokonoknak
szóljatok légyszi az összekuporgatott kuponoknak szépelgő szenteknek örökké ájtatos hiúknak
szóljatok légyszi a máséból tékozló fiúknak lekapcsolt lakóknak kiket már hiába fikáznak
szóljatok légyszi az elműnek is meg a tigáznak bedöglött hűtőknek lomtárként működő fagyasztóknak
szóljatok légyszi a kevéssé tudatos fogyasztóknak ésszerű érveknek álcázott morális buktatóknak
szóljatok légyszi a kurváknak is meg a futtatóknak lecsekkolt kukának sín mellől felszedett dekknek
szóljatok légyszi a ravaszul rászedetteknek szorgos kis rímekkel magukat szedáló költőknek
szóljatok légyszi a mobiloknak meg a töltőknek hívásra váróknak dühükben dühödten fröcsögőknek
szóljatok légyszi a saját kis bajukkal pöcsölőknek apámnak anyádnak bánom is én hogy még kinek csak menjetek gyorsan és

szóljatok légyszi hogy
zumek
 

Macskaszeretet: merjek vagy féljek?

Előszó: ezt a blogot 2 hónapja írtam. Leültem, megírtam és elraktam.
Ma már meg tudom osztani - az utolsó cicát a hétvégén viszik el. Mindegyiküknek meglett a maga története.
Ez Muffyé. Valié. És az enyém.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2012. július 29.

Szeretni jó, túláradó és felemelő érzés. A szeretet késsé válik, amikor hirtelen elveszíted a szeretettet. És kemény szembesülés, amikor átéled, hogy szeretni mennyire nehéz örömmel, amikor tudod, hogy egyszer, sőt hamarosan vége lesz akkor is, ha nem akarod. Mert vannak helyezetek, amikor „ez az élet rendje”.

Nagy szavak – kis macskákról.


Fahéj mama és az 1 hetes cicák

5 kismacska született nálunk 7 hete. A család élete részévé váltak a kis bóhócok. Imádjuk Fecske ugribugri felfedezőkedvét, Muffy okos bátroságát, Kisfahéj hercegnősen elegáns kedvességét, Patty elbűvölően butuskás csetléseit és szorgalmasan gyógyítgatjuk Garfieldot, aki félvakon tanulja a világot.

Az elmúlt években már kimúlt mellettünk több macska 2-3 év együttélés után, úgyhogy kislányaink az évek során megtanulták a gyászt. Azt gondoltuk, hogy az egyensúlyhoz hozzátartozik, hogy átélhessék a macskalét kezdetét is – és evvel persze minden gyerek álmát is megvalósítottuk, kisállatok költöztek otthonunkba J

A kiscicák új tanulnivalót adnak számunkra. Tegnap vitték el az első kis csibészt új otthonába – Muffy már másé. Bár folyamatosan téma, hogy kik lesznek az új gazdák, de ez volt az igazi szembesülés avval, hogy 2-3 hét és többé nincsenek velünk.

„Pedig akár”… és „tulajdonképpen”… és „ha nagyon akarnánk”… „anya, ugye, maradhatnának?”. „Ők megértenek engem, és mindig szeretnek” Nem egy külső erő szakítja el tőlünk, hanem mi döntünk így. Vali lelkében ez folyamatos vihart kavart. Nem akarja, hogy elmenjenek. Imádja őket. Nem bírja elképzelni, hogy magától lemondjon róluk. Sírva simogatja őket.

Most itt tart Vali. Talán most tanulja a fegyelmezett, józan szeretetet, ami az itt és most élményeire fókuszál és nem hozza előre a jövőt? Vagy most kap egy olyan érzelmi pofont, ami a veszteségtől való félelem miatt akár kapcsolatfüggővé teszi? Vagy a szeretet megélésére mond nemet a lelkében és teszi zárkózottá? Vagy ezen keresztül is megtanulja kezelni azt, hogy a szokásosnál jobban mer és tud érezni?

Azoknak, akiket a szívük vezérel (nevezzük rideg technicizmussal „kapcsolatorientáltaknak”), szeretni könnyű, elengedni nehéz. Megélni a pillanatot teljes boldogsággal úgy, hogy tudom, hogy ez el fog múlni – szinte lehetetlen. Szeretjük, hogy része életünknek; vele és így és most jó. Megélni ezt és közben őszintén támogatni, hogy nélkülünk és máshol még boldogabb legyen  -  nagy tanulás. Legyen szó a gyermekemről, egy tanítványról... bárkiről, aki nagyon fontos, magyon szeretett, de vendég az életünkben.

És hát igen, ismét a szülői dilemma: óvjam? hagyjam, hogy megélje? melyik mondatom szól a saját félelmeimről? mi a feladatom az ő történetében?... kérdések a fejemben, könnyek Vali szemében.


Változásról, együttműködésről, coachingról szóló szakmai blogjaim cégünk, az ASCON Consulting weblapján olvashatók www.ascon.hu

Almaszedés a pálinkákhoz vs tüntetés - Te melyiket választod vasárnap délután?

Egy tüntetés margójára

A normális válasz: az almaszedés. Egy normális országban. Ahol a politika nem szól bele abba, hogy kivel, mikor, miért szeretkezel; ahol bárhol is történik az erőszak, azt büntetendőnek tekinti; ahol a demokratikus keretek között kapott felhatalmazását nem a diktatúra kiépítésére használja fel.
A kulcsszó az önérvényesítés. Nem szabad megállni a barátok közötti beszélgetésnél, fészbúk-hőbőrgésnél....

Ha most hagyjuk, hogy így lesöpörjenek egy népi kezdeményezést; így semmibe vehessenek kiszolgáltatott embereket; így lehessen beszélni nőkről – akkor megérdemeljük, ami jönni fog.

Ne legyenek kétségeink: ma azt mondják meg, mitől számítasz jó asszonynak – de már folyamatosan megmondják, milyen zenét és hol hallgathatsz, milyen iskolába járathatod a gyereked és ott mit tanulhatnak a világról; és még 1-2 lépés és látszatdöntésed lesz a politikai vezetők kiválasztásában is.
Ezért kell elmenni ma délután is és még az előttünk álló sok-sok napon azokra az eseményekre, amikkel ki tudjuk kényszeríteni a politikai vezetőkből a párbeszédet.

Köszönöm férfibarátaimnak a beszélgetéseket, amivel eljutottam a véleményemhez (különösen a szerda délutáni romkocsmásat ) és a páromnak, aki a gyerekekkel szedi az almát, amíg én a Kossuth téren leszek. És közben büszke rám is és magára is.

 

http://www.facebook.com/#!/events/114056998744975/

 

 

Jobb, mint a fokhagyma! – Csúcs-vég effektussal az energiavámpírok ellen

„Az élvezet szubjektív érzékelésének van még egy jellemzője, amivel az okos hedonistának tisztában kell lennie: a csúcs-vég effektus. (…) mindössze két pillanatfelvétel” formálja a véleményünket: az, hogy milyen jó avagy rossz volt az élmény a tetőpontján és mennyire volt kellemes vagy kellemetlen a végén.” (Szex, drogok és csokoládé – Az élvezet tudománya (Paul Martin, HVG, 2010))

Ez legújabb szakmai blogomnak az első bekezdése. Témája: Lehetünk-e módszeresen boldogok a munkánk során? Ez is, mint a többi szakmai írásom, cégünk honlapján honlapján olvasható: http://ascon.hu/2012/08/jobb-mint-a-fokhagyma-csucs-veg-effektussal-az-energiavampirok-ellen/

Olvass, lájkolj, kommentelj és csatlakozz az ASCON Consulting fészbúk-oldalaihoz:

http://www.facebook.com/#!/ascon.valtozas
http://www.facebook.com/#!/pages/Stressz-%C3%A9s-energiamenedzsment/353763831308806

Köszönöm!

"Te is csak egy szemét vagy!" - jönnek a félelem hiénái

Nagyon kemény, az  ami az utóbbi 2 hétben felerősödött a globális változásokról a hírek, blogok, fészbúkmegjelenések áradatában. Már régóta "tudhatjuk", hogy:

• Nem lesz mit ennünk
• Az emberiség megtisztítására esküdtek össze az oltásokat, génmanipulált növényeket kitalálók
• Jön a világvége

Mintha 2 szinten menne a "megpuhításunk": egyrészt régóta nyomatják a "baj van!"-t - joggal. László Ervinék Harmadik évezred című könyvét olvassa a párom A Budapest Klub 1997-es jelentése már komolyan ír a saját kulcs-erőforrásaink feléléséről: el fog fogyni az oxigén, a víz és nem lesz elegendő termőtalaj. Vegyük észre: nem az olajról szól, hanem annál sokkal alapvetőbb erőforrásokról!
Ennek ismeretében a génmanipulált növényekről, államilag durván kontrollált vetőmag-termesztésről stb. szóló hírek ténylegesen ijesztőek.

Másrészt az idei aszály (miatt? vagy arra hivatkozva?) a kiindulópontja a várható élelmiszerválság napi szintű sulykolásának. Csak hogy szokjuk az áremelkedéseket, a hisztériás híreket és - ki tudja - a néhány hónap múlva megjelenő kormányzati rendelkezéseket (ld. előző bekezdés).

Ehhez jönnek a válság miatt amúgy is felbukkanó összeesküvés-elméletek (olvasd el az ELLE júliusi riportját Görögországról, ahol szélsőségek kétségbeesésükben arról fantáziálnak, hogy az EU repülőről szórja az ország manipulációját segítő tudatmódosító szereket, vagy mi - és jusson eszedbe a nálunk is terjedő hasonló hírek).

"Túlélő leszel vagy ...?"

És ilyenkor megjelennek a félelem hiénái és szépen elkezdenek felzabálni:

1. "Szemét vagy, mert azt eszel, mert a jövődet zabálod fel, mert nem tudsz mit kezdeni a helyzeteddel... Nem számítasz!" - sugallják első körben
2. "Kivéve, ha..." - és itt jönnek a saját szempontjaik, okosságaik, jótanácsaik
3. "És ha ilyen leszel, akkor te is azok közé a kiválaszottak közé tartozol, akik.." - és persze jön hozzá a szerencsétlen lemaradók leírása is.
4. "De ez persze áldozatokkal jár... de mi itt vagyunk, és segítünk"
5. "És akkor közösen leleplezzük / legyőzzük / megbüntetjük a gonoszokat és eltakarítjuk / megoldjuk az érdemteleneket".

Ez a "Majd mi megmentünk téged!" manipuláció matematikája, amiből várhatóan egyre többet tapasztalhatunk:

FÉLelem + FÉLigazság +
FÉLinformáció + FÉLrevezetés

Ausztrál megoldás világvégére :)

Mi lesz a globális vízhiány korában? Nzzük meg a Tank Girl-t, ebből látszik, hogy az ausztrálok már majd 20 éve tudják, mi a jövő!

Maci a vízben! – Képes-e a szerelem átrepíteni a falainkon?

Moliere + Quimby: nyerő páros vagy egymást kioltó elegy?

 


Erdő, folyó, színpad

Évente egyszer Szarvas környékén nyaralunk, és most sikerült először a Vízi Színházban nézősködnünk. Moliere Mizantrópját néztük meg a Szentendrei Teátrum - Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínházának előadásában.

A Szarvasi Vízi Színház gyönyörű hely, kényelmes soraival, amfiteátrumos elrendezésével nyáresti kultúrára van kitalálva.

A művészet – részben – újításokra lett kitalálva. Nézzünk rá másképp az életünkre, kapjunk új megközelítéseket kérdéseinkhez, pakoljanak át bennünket a hétköznapitől eltérő perspektívába. Az újításokban mindig benne van a kockázat: bejön vagy tévút?
Önmagában az az ötlet, hogy Moliere Mizantrópját keverik a Quimby zenéjével - izgalmas párosítás. És hogy mi hogyan összegeztük a végén a véleményünket az előadásról? „Jóindulatú”. Ez egy ilyen újítás lett.

Hiába a jó alapanyag...

Mint amikor összeöntenek két kiváló bort, és nem teszik hordóba érlelni, hanem rögtön felszolgálják, bizony egy közepes asztali nedű jön ki. És ha kérdezi a gazda, hogy ízlik, nem akarván megbántani őt, annyit mondasz: „Ígéretes”.

Az egyik összetevő Moliere darabja, a Mizantróp Petri György fordításában. A szókimondás/őszinteség vagy a társadalomba való illeszkedés érdekében megtett apró kompromiiszumok, hazugságok/nemkimondások vezetnek-e az érvényesüléshez? Melyik visz közelebb a boldogsághoz? Létezhet-e tartósan valódi szeretet a kisebb-nagyobb rosszindulattal és őszintétlenséggel teli kapcsolatokban? A kapcsolatrendszerünk vagy a saját őszinteségbe vetett hitünk-e az erősebb támasz utunkon? Erős kérdések, erős válaszokkal.

A másik összetevő a Quimby zenéje, ami mindenféle francos életérzésünkre ír ravaszul fülbe/lábbamászó zenéket és gyomrot szorító vagy szívet melengető szövegeket. Amikbe sokszor bele sem gondolunk, csak élvezzük, „mert Quimby”. A darabban jó érzékkel, időnként bátran választottak számokat és kerülték el a közhelyes választásokat.

...nem minden keverékből lesz cuvee

De… a rendezői szándék talán túlságosan is szerette volna, hogy mindkettőből eleget kapjunk. Éppen és pont eleget. Ezért Moliert „emészthető hosszúságúra” húzta és helyes kis mai poénokkal dúsította. A felaszabaduló időben pedig jöttek a Quimby-dalok: jól meghangszerelve, szólamokra bontva, színházi musicalesre hangolva, szövegek és taktusok akkurátusan kijátszva.

A két önmagában ütős alapanyag mintha pont az erejét vesztette volna el.

Mint amikor várod a jegesen dermesztőt és az izzasztóan forrót – helyette langyosat kapsz. Vagy a fehér és vörös helyett ilyen semmilyen rózsaszínt.

Moliere egy Petri György szavaival előadott szappanoperává vált, ahol a szereplők nagy része fajsúlytalanul lebegett a drámai? kibontakozás? felé. Jellemző, hogy az egyik legemlékezetesebb figura a kb. 4 mondattal szereplő inas lett. A legemlékezetesebb pillanat pedig az, amikor a főhős a szerelem és düh hevében elhajította a darabban kulcsszerepet játsszó plüssmacik egyikét  (igen! tele volt velük a darab, de ez rendben volt) és szegényke átrepülve a színpad határait jelző paravánokon valószínűleg a Körös-holtágban landolt.
A nézősereg egy emberként szisszent fel, majd tört ki nevetésben (és minden elismerés Szinetár Dórának és Makranczi Zalánnak, hogy innen visszahozták a jelenetet).

A zenék pedig… látszott, hogy imádják, hogy énekelhetik őket. Ki ne imádná? Látszott, hogy gondot fordítottak a hangszerelésre. Jó volt érteni a szövegeket, hiszen szép színiiskolásan kimondtak minden szótagot, sőt! még el is mutogatták nekünk. De az egész egy jól megkoreografált és szinte teljesen kiherélt Quimby-haknivá alakult. Nem illet hozzá a bluesbrotheres kíséret, nem illet hozzá az operettszubrett szopránja, nem illettek hozzá a musicalsablonokból vett drámai előadásmódok.

Az előadásban voltak más, nehezen értelmezhető rendezői koncepciók is, de láttunk már máskor is tiszta fehérbe bújtatott, kerékpárokkal dúsított előadást - ez alapvetően működhet is. AZ, hogy nem értettük meg, hogy a főhősnőnek miért kellett szinte végig tolókocsiban ülő töröttlábúként játszania – legyen a mi fantáziátlanságunk számlájára írva. (Talán érzelmi félagyúságát és kapcsolati kiszolgáltatottságát mutattta?) De el nem gondolkodtatott, a darabhoz hozzá nem adott ez a momentum, viszont nagyon lecsökkentette a színészi játék lehetőségeit.

6 dolog, amiért mégis szerettük

A végére néhány dolog, ami miatt a fentiekkel együtt örülök, hogy jegyet váltottunk, ott voltunk:
·         A darabot Petri fordításában érdemes elolvasni, erre felhívta a figyelmet. És arra is, hogy ezek a dilemmák NEM a mai kor termékei
·         Gyerekekkel kimondottan kényelmes a Vízi Színház. Tudnak az előadás közben ficeregni, és a szellős ülésrend miatt akár ölbe is lehet őket venni; a kérdéseik folyamatos megválaszolásával sem zavarjuk a többi nézőt
·         A zene a gyerekek érdeklődését fenntartotta. Egy 9 évesnek a Quimby koncerten talán még sok (talán nem – 1 héttel korábban Nagyharsányban voltak életük első Q-koncertjén), így viszont „Anya, nekem tetszettek a zenék!” – mondta Valéria és ő beszélt rá bennünket, hogy maradjunk a 2. felvonásra is.
·         A színpadkép, a kosztümök kellemesek, időnként festőiek voltak
·         Gyönyörű környezetben töltöttünk a csillagos ég alatt 3 órát együtt
·         …és félve vallom be, de ha nem itt vagyunk, akkor az „Ezek megőrültek” aznapi részét nézték volna gyermekeink. És velük mi is, hát igen. Kell még magyaráznom bármit is?

Utóirat (megírást követő infók)

Érkezett egy cikk az előadásról, amiben elolvasható a darab koncepciója:
http://szinhaz.hu/budapest/47566-gondosan-osszevalogatott-csurhe-a-mizantrop-naplo-3

Bejelentkezés

Átköltözöm ide. Több ismerősöm is van, no és a másik oldalon (www.kibontakozas.blog.hu) 2 hónapja nem tudok szöveget beilleszteni és nem kaptam választ a kérdéseimre a szerkesztőktől.

Nem forszíroztam, pakolok, jövök ide. Ha nagyon akartam volna, biztosan megoldják, de... Igen, lusta vagyok elmélyülni a technikai részletekben, én a tévét is úgy használom, hogy nem ismerem a benne rejlő csudányi dolgokat.

Talán szép lassan áthurcolom majd a régi kedvenc dolgaimat is, de elsősorban újdonságokkal szeretném belakni új virtuális kis albérletemet.

Avatóbulihoz zene is jár. Aki ismer, tudja, hogy most A Kutya Vacsorája következik - oké, kezdésnél ne lépjünk ki a jól ismert keretekből! Úgyhogy jöjjön nagy kedvencem, a Menekülj! (igen, az Akusztik-változat)