Ma már meg tudom osztani - az utolsó cicát a hétvégén viszik el. Mindegyiküknek meglett a maga története.
Ez Muffyé. Valié. És az enyém.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2012. július 29.
Szeretni jó, túláradó és felemelő érzés. A szeretet késsé válik, amikor hirtelen elveszíted a szeretettet. És kemény szembesülés, amikor átéled, hogy szeretni mennyire nehéz örömmel, amikor tudod, hogy egyszer, sőt hamarosan vége lesz akkor is, ha nem akarod. Mert vannak helyezetek, amikor „ez az élet rendje”.
 |
| Fahéj mama és az 1 hetes cicák |
5 kismacska született nálunk 7 hete. A család élete részévé
váltak a kis bóhócok. Imádjuk Fecske ugribugri felfedezőkedvét, Muffy okos
bátroságát, Kisfahéj hercegnősen elegáns kedvességét, Patty elbűvölően butuskás
csetléseit és szorgalmasan gyógyítgatjuk Garfieldot, aki félvakon tanulja a
világot.
Az elmúlt években már kimúlt mellettünk több macska 2-3 év együttélés
után, úgyhogy kislányaink az évek során megtanulták a gyászt. Azt gondoltuk,
hogy az egyensúlyhoz hozzátartozik, hogy átélhessék a macskalét kezdetét is –
és evvel persze minden gyerek álmát is megvalósítottuk, kisállatok költöztek otthonunkba J
A kiscicák új tanulnivalót adnak számunkra. Tegnap vitték el
az első kis csibészt új otthonába – Muffy már másé. Bár folyamatosan téma, hogy
kik lesznek az új gazdák, de ez volt az igazi szembesülés avval, hogy 2-3 hét
és többé nincsenek velünk.
„Pedig akár”… és „tulajdonképpen”… és „ha nagyon akarnánk”… „anya,
ugye, maradhatnának?”. „Ők megértenek engem, és mindig szeretnek” Nem egy külső
erő szakítja el tőlünk, hanem mi döntünk így. Vali lelkében ez folyamatos
vihart kavart. Nem akarja, hogy elmenjenek. Imádja őket. Nem bírja elképzelni, hogy
magától lemondjon róluk. Sírva simogatja őket.
Most itt tart Vali. Talán most tanulja a fegyelmezett, józan
szeretetet, ami az itt és most élményeire fókuszál és nem hozza előre a jövőt?
Vagy most kap egy olyan érzelmi pofont, ami a veszteségtől való félelem miatt
akár kapcsolatfüggővé teszi? Vagy a szeretet megélésére mond nemet a lelkében
és teszi zárkózottá? Vagy ezen keresztül is megtanulja kezelni azt, hogy a
szokásosnál jobban mer és tud érezni?
Azoknak, akiket a szívük vezérel (nevezzük rideg technicizmussal
„kapcsolatorientáltaknak”), szeretni könnyű, elengedni nehéz. Megélni a
pillanatot teljes boldogsággal úgy, hogy tudom, hogy ez el fog múlni – szinte
lehetetlen. Szeretjük, hogy része életünknek; vele és így és most jó. Megélni ezt és közben őszintén támogatni, hogy nélkülünk és máshol még
boldogabb legyen - nagy tanulás. Legyen szó a gyermekemről, egy tanítványról... bárkiről, aki nagyon fontos, magyon szeretett, de vendég az életünkben.
És hát igen, ismét a szülői dilemma: óvjam? hagyjam, hogy
megélje? melyik mondatom szól a saját félelmeimről? mi a feladatom az ő
történetében?... kérdések a fejemben, könnyek Vali szemében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése