Félig jóllakva

Hivatalos karácsonyi napok utolsó percei, úgyhogy szabadságközi értékelés.

Mi volt az eredeti menüsor?

http://matebarbarablog.blogspot.hu/2012/12/habzsidozsi-indul.html

Rövd értékelések:

Előétel: Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol

• Tökéletesen alkalmas a kezdéshez, tízoldalas finom falatkák, mind rögtön érthető, de karakteresen más és más íz. Mindegyik egy-két személyes kis mikrodráma - egyszerűek, de emlékezetesek. Bármikor letehető és folytatható. Időnként nagyon fájó, néha odakacsintósan szentimentális és mindig nagyon francia. Szeretni fogom ezt a nőt.

 Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

• Nem tudtam belekezdeni, mert a párom anyukája elkezdte olvasni. Jó látni, hogy majd hetven évesen bátran elkezd új könyveket. Múltkor Az alapítványt olvasta el nálunk és határozottan élvezte.

 Ugron-Meskó: Szerelemféltők

• Ez volt az igazi ajándékkönyv. Egy nap és egy fél éjszaka. Nem gondoltam volna, hogy ennyire azt kapom tőle, amiért választottam: a levelezés örömét. Ami a visszafogottságról, a kivárásról, a mérlegelésról szól. Óvatos lépések és félreértések, novellákba költött félelmek és fantáziák. És az imádnivaló bátorság: férfi és nő párbeszédét szeretnénk bemutatni? Akkor írjon egy férfi és egy nő! Istenem, de jó ez az egyszerű megoldás - nekem szinte alázatnak tűnik! Köszönöm, olvasóként köszönöm.

Roslund & Hellström: Három másodperc

• No, ezt bebuktam. Valahol ötven oldal táján rájöttem, hogy nem érdekel. Nem érdekel a sztori, nem érdekelnek a karakterek.

Viszont ma délután hamm, bekaptam: John Grisham: Theodore Bonn, a kölyökügyvéd

• Ezt Eszter lányom kapta, "ifjúsági thriller". Grisham jó író. Itt vannak jó karakterek, élvezettel lehet olvasni. és közben 8fránya emerikai pragmatizmus) elmagyarázzák az igazságszolgáltatás működését, a jelzálogkölcsön és a személyes csőd jelentését, beszélnek az állatok és az illegális bevándorlók jogairól. Nem tudom, Esztert is leköti-e, nekem kimondottan érdekes volt. Nem krimiként, hanem ügyes kis ismeretterjesztőként. De lehet, hogy fiatalnak túl didaktikus.

"Egy este, amikor gyönyörű kertjében sétálgatott, és a világító bogarakta nézte, a tücskök muzsikáját, a békák kórusát hallgatta, Szájemón véletlenül benézett a felesége ablakán.
Felesége és kedvenc ágyasa a gó-tábla előtt ült, játszottak. Szájemón elgéedetten látta, hogy a két nő békében, vidáman megfér egymással, ám megdöbbent, amikor észrevette, hogy kibontott hajuk tincsei felelemlkednek, és kígyókká válva küzdenek egymással.
(...)De nem, közelről már világosan látta, hogy mi történik. A két nő mosolyogva tologatták a korongokat a gó-táblán, udvariasan beszélgettek, de eközben kígyóvá vált hajtincseik ádázul harapták, marták egymást. Szájemón ebből egyből megértette, hogy a két nő, a látszat ellenére úgy gyűlöli egymást, hogy férfi azt fel sem foghatja.
Szájemón nyugtalanná vált. (...) Egész éjjel töprengett, végül úgy döntött, hogy ennek az áldatlan állapotnak úgy vethet véget, ha elmenekül a gyűlölködés fészkéből. (...) Hova is mehetett volna máshova, mint a sógunhoz.
-Nagyuram, légy kegyes hozzám, és engedd meg, hogy ismét harcoljak!" Ezt az uram olvasta fel reggeli kávé közben Kicune: A szamuráj erényei (Itó könyve)-ből.

Mi van most soron? Egy gyönyörű, okos műelemző könyvecske. 20 alkotás az Edo-korszakból Szato Tomokov: A japán művészet albumában