Negyvenesnek lenni… Jon Turteltaub rendezett egy furcsa kis filmet, Kölyök (The Kids) címmel. Bruce
Willis vezet bennünket végig egy sikeres, napokon belül negyvenes férfi
pszichológiai utazásán – hogyan dolgozza fel életútjának felénél addig
megválaszolatlan kérdéseit. A filmben 8 éves énje szegezi neki a fenti
kérdést és döbbenten folytatja: "Tényleg ilyen leszek 40 évesen?".
Érthetős és élvezetes tanmese a középkor kezdetének kihívásairól. Arról a változásról, ami úgy tűnik, megkerülhetetlen - a sokat emlegetett és retteget "midlife crisiról.
Érthetős és élvezetes tanmese a középkor kezdetének kihívásairól. Arról a változásról, ami úgy tűnik, megkerülhetetlen - a sokat emlegetett és retteget "midlife crisiról.
Hollywood a
filmben bíztatóan hívja fel a figyelmünket arra, hogy igenis tegyük fel a Kik vagyunk? Mit adtunk eddig a világnak? Mit
szeretnénk kezdeni a további éveinkkel? kérdéseket. Megéri. A válaszkeresés
folyamata kizökkent bennünket a kényelmesen berendezettnek hitt
mindennapjainkból - de ez a befektetés busásan megtérül az előttünk álló 30-50
évben.
Egy társadalmi illúzió: negyvenesként már tied az élet
"Ugyan már! Minek változásról, pláne második esélyről papolni? Megvan,
amiért az előző két évtizedben küzdöttünk: van hivatásunk, családunk és
életstílusunk, tán még identitásunk is. Mi vagyunk a társadalom gerince. Szavunk
van. Számítunk!" Mondjuk tiltakozva. Mégis… a kutatások szerint
legtöbbünknél negyvenesként a boldogságérzet a mélyponton van. Néhény a jellemző
életérzésekből :
Honnan jönnek ezek az energiavesztések, lefagyások? Nem érted, rémisztően nem érted, hogy elindult egzisztenciáddal, növekvő családoddal, erősödő karrierereddel, alkotóerőd és kreativitásod teljes erejében mi bajod van?
- Letargia és unalom hatalmasodik el rajta: ami eddig lelkesítette, az érdektelenné és értéktelenné válik.
- Lassan elveszít mindent, amiben eddig bízott.
- Nem tud a régi módon élni, de nem találja az újat sem.
- Harcok folynak a személyiségen belül és kívül.
- Az élet minden aspektusa megkérdőjeleződik.
- Az ember tele van váddal önmaga és mások ellen.
- Kételkedik mindenben, és keresni kezd valami újat.
- Elveszíti az illúzióit, ezért ürességet él át.
(S. Petik Krisztina jegyzete alapján – Család és fejlődés 2007)
Akkor pláne feszítőek ezek az érzések, ha életed valamelyik
területen tényleg nem érzed magadat sikeresnek: már túlvagy félbehagyott
családokon; úgy érzed, mindig csak mások elvárásairól szól a munkád;
belegabalyodtál az egzisztenciád fenntartásba; rohamosan érzed tested
öregedesét; nem találod a helyed önmagad életében.
A Quimbyhez szinte bármilyen
életérzésért bátran lehet fordulni - 2011-es daluk, az Amit
kergetek is erőteljesen hozza a fentieket hangzásában
és szövegében.
A paradoxon évei: kiteljesedsz vagy bennragadsz
A jó hír: ezek a tünetek egy fejlődésünket segítő, szinte kötelezően megtörténő nehéz időszak
velejárói, azt mutatja, hogy elérkeztél a
„szendvics-generációba”, a fiatalság és öregség közötti intenzív
személyiségfejlesztés korszakába. Ezen a változáson a kamaszkorhoz hasonlóan
"kötelező" végigmenni. Jó hír, hogy a mentális, életmódbeli és testi-hormonális
átalakulást lehet menedzselni - nehéz elkezdeni.
A rossz hír: ha ezek a tünetek erősek, akkor bizony van tennivaló,
hiába hitted, hogy a negyvenes évek a hátradőlésé lesznek. Ha nem vágsz bele az
önmagad kitisztázásába, akkor megrekedsz az „örök fiatal”
szerepében vagy passzívan sodródsz bölcsesség, önbecsülés, cél nélküli
megöregedés felé. A belső kiteljesedés és
megerősödés helyett csak kódorogni fogsz a negyvenes-ötvenes éveidben -
és nagy valószínűséggel megkeresedett és beteg hatvanasként kezded időskori
éveidet.
Az embernek képessé kell válnia arra, hogy egyszerre két
ellentmondó állítást egy időben tudjon szemlélni, és úgy fogalmazza meg őket,
hogy egyszerre mindkettő igaz legyen. Ez a legfontosabb mentális és
intellektuális feladat. A paradoxonok évei ezek, amin nem segít a formális
logika egymegolásos gondolkodása. A tét, milyen választ tudunk adni az
ellentétek feloldására vagy azokkal való együttélésre:
- Látni felnőni a gyermekeket – és átélni szüleink elvesztését.
- Kreatív tettvággyal bírni – és sokszor már versenyhátrányban lenni a munkaerőpiacon.
- Erős igény az önmegvalósításra – miközben az egzisztenciális és társadalmi kötelezettségek erős keretek szabnak a váltásnak.
- El kell engedni az örök fiatalság illúzióját és mégis megmaradni önmagunkat értékelőnek a fiatalság-központú kultúránkban.
Ebben az időszakban rákényszerülünk a végső kérdésekkel való
szembesülésre: Kik vagyunk? Mi az igazán fontos?
Krízishelyzetben mi alapján döntök? Mit tudok adni a világnak, ha az eddigi
szerepeim nem működnek? Hogyan tudom elengedni a halottaimat? És a gyermekeimet?
Hiszek-e abban, hogy amit tettem, az úgy volt jó, ahogy történt?
Középkorúként a fiatalság és elmúlás közötti kapocs vagyunk - ezt
hívja a szakirodalom "Szendvics-generációnak". Rajtunk múlik,
hogy muszáj-parizerként vagy a valódi értelmet adó karakteres ízként éljük-e meg
ezt a köztességet.
Ugyanakkor még van időnk és
energiánk változásra, új válaszok kialakítására életmódban,
hivatásban, kapcsolatokban. Mikre fókuszáljunk? Hogyan tegyük? Ehhez támpontot
ad az energiamenedzsment témaköre, ebből ajánlok két blogot: Hogyan
nyerheted vissza személyes energiáidat? és Tipikus
hibák energiáink kezelésében.
Mikor érezted át először, hogy már van múltad? - középkúrúságod első pillanata
Talán akkor kezdődik a középkor, amikor megérzed, hogy már van
múltad és megérzed az elmúlást. Ez nekem 35 éves koromban volt Szegeden egy
áprilisi éjszakán. Aznap kaptam egy számomra nagyon fontos kitüntetést a volt
főiskolai tanszékemtől a 15 évvel azelőtti aktivitásomért; este nagyot
ünnepeltünk az akkori huszonévesekkel – majd az ünneplésből éjjel hazafelé menet
egy kafkai élményt éltem át egy zavarodott idős asszonnyal való hosszú
beszélgetésben. Az a nap tette elém teljes töménységében a fenti paradoxonokat
és indított el középkorom felé.
És hogy ez milyen változásokat indított el bennem és mit eredményezett? Azt inkább egy kávé mellett mesélem el :) - és szívesen veszem mások történeteit is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése