A Digitális Strory Telling tréningen volt egy gyakorlat. Összedobáltunk néhány szót és kaptunk 5-10 percet, hogy írjunk belőle egy történetet. Ez sikerült. Megszerettem. Így utólag olvasva talán a Dunáról szól, talán nem.
Torobola: Ködös reggel III. (indafotó)
Ködös reggeleken nem szeretem a Dunát. Ahogy lustán, nemtörődöm módon ásítozik a város közepén. Közönyös-szürkén folyik a házak és romtelkek között. Mi ott zsizsegünk és brümmögünk körülötte és ő meg annyit sem mond: „Fapapucs”.
És én minden ködös reggel sóvárogva nézem. Könyörgöm a
szeretetéért, egy nekem szóló csillogásáért. Aztán dühössé válok. Ütném, de a
vizet nem lehet megütni. Marasztalnám, de ami folyton csak érkezik és elmegy,
nem lehet azt mondani, hogy „Maradjál!”. Ne folyó legyen, hanem száraz lábbal
járható életút…?
Nem, a Dunát nem lehet megállítani. (kép forrása: http://indafoto.hu/torobala/image/8122213-62580162/gyujtemeny/7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése